Ugyan belefáradtunk már az idei (ki tudja hányadik?) hőhullám növényt/állatot/embert
próbára tevő szorításába – augusztus utolsó napját illetően senki nem bánta volna a
folytatást: a Mérföldkő Csoport tagjaiként bizakodással vártuk az Ausztriába tervezett
túránk helyszínére prognosztizált időjárási adatokat! Bár kedvező előjelek mutatkoztak,
de tudtuk, hogy a Keleti Alpok 1644 méter magas Rax – fennsíkján semennyi idő alatt
változás állhat be: feltámadhat a szél, hirtelen zivatar kerekedhet, csökkenhet a
hőmérséklet, stb. Dicséretes körültekintéssel ezért valamennyien váltócipőkkel/meleg
pulóverekkel/esőkabátokkal felszerelkezve foglaltuk el kora reggel hatkor a Budapestről
kiállt autóbuszunkat. Nagy szerencsénkre a helyszínen is maradt a kánikula - ezek a váltó
cuccok mind az autóbuszban maradtak, sőt! szinte valamennyink pólóra vetkezve bandukolt a
fennsíkon egészen a fél hetes buszindulásig!
Megérkezésig az út alatt az egyik profi túravezetőnk ismertette teljes részletességgel
a napi ütemtervet. Földtörténeti/földrajzi ismertetést is kaptunk az Alpok kialakulásáról,
a buszból látható hegyek, vízfolyások neveiről. Érdeklődéssel hallgattuk, hogy az alig 100
km-re lévő Bécs ivóvíz ellátását ezekből a hegyekből látják el és a közelség miatt kedvelt
kirándulóhelye nem csak a jelenlegi bécsieknek, de az volt a Habsburgoknak is! Megtudtuk
azt is, hogy futóverseny miatt momentán délnél előbb nem volt ajánlatos a fennsíkra
felmennünk. Ezért aztán fél órai távolságon belül egy 3 km hosszú, jól kiépített, jól
karban tartott lépcsőkkel/hidakkal tűzdelt, kényelmes szurdoktúrát ajánlott alternatívaként.
Bizony, hálásak voltunk a futóverseny szervezőinek, mert így részesülni tudtunk mindabban
a gyönyörűségben, amit a würflachi Johannesbachklamm szurdok bejárása jelentett!
Nagyon szép volt – kár lett volna kihagyni!
Átgurulva a Rax-fennsik aljától induló felvonó állomáshoz, pár perces „lebegés” után ámulva
tekintettünk körbe. A látvány leírhatatlan: hatalmas hegyek, alant nagy völgyek, azokban
megbújó települések, kanyargó utak, üdén zöldellő fenyvesek, közöttük dús legelők és a
levegő - azt szinte harapni lehetett! Összevárva a teljes csapatot (hiszen a felvonó
egy kabinjában nem fértünk valamennyien) kényelmes ütemben megkezdtük az enyhe emelkedőkkel
tarkított kavicsos úton/ösvényeken utunkat a kilátó felé. Na, itt volt aztán csak látnivaló:
még magasabb csúcsok, még mélyebb/szűkebb völgyek, még dúsabb színorgia! Ráadásul itt nem
lehetett emberi jelenlétet felfedezni (praktikusan előttünk/alattunk nem voltak települések,
házak, aszfaltozott utak, vezetékek, stb.) Bár órákig nézelődtünk volna, de folytatnunk
kellett túránkat. Mintegy órányi baktatás után végre feltűnt az Ottó hütte, ahol is
válaszút elé lett a csapat állítva: a vállalkozóbbak még felkapaszkodhattak a Kereszt
csúcskilátóhoz, a törődöttebbek, kényelem szeretőbbek itt pihenhették ki fáradalmaikat.
(találós kérdés: na, én melyik csoporthoz tartoztam, én láttam-e közelről a keresztet?)
A kiadós pihenés után megcéloztuk a felvonó felső állomását, az utolsó járattal lemenve
és buszba szállva a tervezett időben 18.30 –kor hazaindultunk Magyarország felé! Szerencsére,
a határon is simán, várakozás nélkül átjutottunk, így 21.15 magasságában, rendben
Bábolnára érkeztünk.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a 48 fő sporttárs príma időben, gyönyörű helyszíneken járva
teljesítette a mintegy 15 km hosszú hegyi szakaszt. Az Önkormányzatunk nagylelkű támogatása
mellett is kissé húzós volt ugyan a részvételi díj, de elmondhatjuk, hogy megérte!
Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!
Katona László