Programunk szerint május utolsó szombatján a Mérföldkő túrázást kedvelő tagjai 31 fővel
buszra szállva megkezdték utazásukat a Gerecse kapujának számító Tardos falu felé. Az
ígéretesnek mutatkozó időjárás mellett még egy örömhír is a csapat tudomására jutott:
Bihari Gábor barátunk oszlatta el a toborzóban szerepeltetett ( és elég rémisztőnek tűnt)
tudósítást, miszerint a jelzett 645 méter magas Gerecse csúcsot ( ami egyébként Magyarország
legmagasabb pontjának, Kékestetőnek éppen a 64%-a!) nem úgy kell elképzelni, hogy csak mászunk,
csak mászunk, csak mászunk föl valami kiszögelő oromra – hanem az egész egy nagy fennsík,
ahol már a buszról leszállva is a tengerszint szerinti magasság jelentős része letudható.
Ez valós is volt, mert nem leküzdhetetlen emelkedőkön, hanem viszonylag kényelmes –
egykor kiépített, rendben tartott – a csúcson álló hatalmas híradás technikai műszaki
építményhez vezető, árnyas úton baktattunk - mindenki a maga választotta ütemben. A már hetek
óta várt szélcsendes, meleg idő nagyon élvezetes volt: a nap átszűrődve a lombok között a
közelmúlt esőzését felszárítgatva éppen járhatóvá varázsolta utunkat! A „csúcsról” lefelé
tartva (kb. utunk négyötöd részét letudva) egy sziklás leereszkedésnél a kövek között
előforduló kissé csúszós résznél egyik kedves sporttársunk olyan szerencsétlenül esett el,
hogy megsérült a bal bokája és az egyik karja! A válság tanácskozás és a kezdetleges
(szorító fáslizás) elsősegélynyújtást követően lényegesen lassúbb ütemben, a sérült
támogatásával folytattuk óvatos leereszkedésünket a Tardos határában várakozó autóbuszunkhoz.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a kilenc éve működő Mérföldkő Turisztikai Csoportnak ez volt az
első komolyabb balesete (az esetleges rejtett fog,- és hasfájásokon kívül!), ahol dicséretes
összefogás, segíteni akarás, önmegtartóztatás jellemezte (a „ma neked – holnap nekem” elv
alapján) a teljes csapatot! Megnyugtatásul: sporttársunk már a gyógyulás útjára lépett,
miután sérült kezét/lábát szakszerűen gipszbe tették!
Katona László