Bizony, hálásak lehetünk a Zalánoknak – ellentétben a Sándorokkal/Józsefekkel/Benedekekkel –
amiért a Mérföldkő Csoport március 30.-i, aktuális túráján végig gyönyörű, napos, szélmentes,
valódi kiránduló időben lehetett része annak a 42 főnek, akik a Biatorbágyi Viadukt melletti
parkolóból megkezdte lépcsőzését a mély völgyet átívelő vasúti híd (viadukt) - már csak
gyalogszerrel bejárható - szakaszához. László Orsi sporttársunk elevenítette föl az akkori
rémes történetet: 1931 őszén a Budapest-Bécs között közlekedő Orient expressz alatti
sínpárt bizonyos Matuska Szilveszter (minden bizonnyal egy elmeháborodott) felrobbantotta
és ezzel a személykocsik zöme a mélybe zuhant. (22 halott és több száz súlyos sebesült).
A vasúti közlekedés korszerűsítése, gyorsítása miatt ma már a két ipartörténeti műremek
csupán műemlékként funkcionál, így gyalogszerrel átmenve az egyik völgyhídon megkezdtük
bandukolásunkat a Naphegyet megkerülő Határkereszt sétányon! Mondjuk, a „sétány” kissé
túlzó megnevezés, mivel öléggé húzós emelkedőn lihegett csapatunk egészen az ezerhétszázas
évek végén, klasszicista stílusban épített, gyönyörű Szent Vendel kápolnáig, ahol első
uzsonnánkat és pihenőnket megejtettük. Innen egy kényelmes, jól járható ösvényen mendegéltünk
beszélgetve, nevetgélve az Iharos hegy oldalán – gyönyörködve az ébredező természet erdőalji
növényzetébe, illetve a távolban előtűnő Törökbálint panorámájába. Kis kitérővel még
felkapaszkodtunk a valamikori Rakétabázis elhagyott, romos helyszínére, aminek a Varsói
Szerződés értelmében Budapest nyugati légvédelme volt valaha a feladata. Innen szintén
egy kényelmes ösvényen bandukolva elértük a Rigó pincészetet. Itt a korábban megbeszéltek
szerint egy hosszabb pihenőt tartottunk, ahol is csapatunk ” ad libitum ” (tetszés szerint,
kedve szerint) ehetett lilahagymás zsíros kenyeret, palacsintát - ihatott kávét, kóstolhatott
a hatalmas magán szőlő nyolc féle (!), pincehideg, frissen kancsózott tájjellegű boraiból!
(többünk rendes, magyar emberként – bizony mindet megkóstoltuk, minősítettük!)
A jó hangulatú pihenő után megközelítettük a Nyakaskő sziklaképződményét, ami a hegy oldalából
különváltan, szinte a mélység felett lebegett! A bátrabbak felmenve a szikla lapos felületére
gyönyörködhettek az alattuk elterülő Sóskút, Biatorbágy panorámájába és az egymásba fűződő
halastavak távoli látványába. Megpihenést követően egy szűk szikla szoroson leereszkedtünk
(többünk nadrágféket is igénybe véve!) a Nyakaskőről és a vikkendházak, szőlőskertek mentén
a Határkereszt sétányra visszakanyarodva a focipálya mellett (ahol éppen egy mérkőzés is zajlott!)
leértünk a minket váró autóbuszunkhoz.
Összegezve elmondhatjuk, hogy ez a túránk (is) egy jó hangulatú, kiváló időben, kiváló (séta)
útviszonyok mellett, kiváló társasággal, 13,5 km távval teljesült - és rendben, a kitűzött
időben hazaérkeztünk.
Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!
Katona László