Természetesen, képletesen és voltaképpen csak szint meglépés történt: a Mérföldkő
augusztus 25-én megtette első Nyugat-európai útját, hiszen a teljesített belföldi
úti célok mellett voltunk korábban már Párkányon is és Pozsonyban is! Régen
készülődtünk erre az eseményre, de a megszokott mértéktől jóval magasabb várható
költségek megfontolásra késztették csipet csapatunkat! És akkor jött városunk
Önkormányzata: jelen kirándulásunk ugyanis nem jöhetett volna létre nagyvonalú
támogatásuk nélkül! Ez nagyban könnyítette a toborzást oly annyira, hogy semennyi
idő alatt betelt a létszám – sőt! férőhely hiányában sokan nem is tudtak velünk jönni!
A megszokott időpontnál egy órával korábban 46 túratárs kezdte meg a kiállt Mercedes
autóbuszba a beszállást, ráadásul mindünk több, nagyobb csomaggal! A gondos, alapos
szervezésnek, illetve az időjárás jelzett változásának köszönhetően ugyanis valamennyien
felszerelkeztünk váltó cipővel/meleg ruhával/eső elleni köpönyegekkel (nagy szerencsénkre,
ezekre végül is nem volt szükség) Volt még egy jelentős változás is:
profi „útmarsallok” – Helga és Péter- végezték a csapat kalauzolását a „Rolitúra”
szakértő, tapasztalt munkatársaiként. Így kényelmesen a buszban utazva kaptuk az
érdekes, tényszerű adatokat az Alsó-Ausztria régió Muggendorf faluban lévő híres
Myrafälle - vízesésről, a történelmi háttérről, a földrajzi különlegességekről, a
kényelmi/szükségleti igények kielégíthetőségének lehetőségeiről, stb.
Megérkezve a vízesések lábához szemünk-szánk tátva maradt a látott gyönyörűségtől:
sebesen lezúduló, több részre is elágazó, hatalmas sziklák közé beszorított, kristály
tiszta és (valószínűleg) jéghideg patak zuhogott a medrében. A tényleges szakadék az
esésekkel körülbelül 600 méter hosszú, bár ez lényegesen többnek tűnik, hiszen tucatnál
is több - jól karban tartott, biztonságos, kapaszkodó korlátokkal jól ellátott – fa
hidacska ível át felette. Felérve a vízesés felső, víztározói szintjére egy komoly
kaptatón (mit kaptatón: emelkedőn!) felment a csapat a csúcsra. Szerencsére az időjárás
megengedte, így - rajtam kívül - mindenki gyönyörködni tudott a Scneebergen!
Innen busszal továbbmentünk a Steinwandklamm alsó részéhez, majd megkezdtük Alsó –Ausztria
legszebb, legvadabb karsztos sziklahasadékának felfedezését. Az utat fahidak, lépcsősorok,
lyukak, repedések, valamint a hírhedt Töröklyuk-barlang sötét, kanyargós járata tette még
érdekesebbé. (sajnálatunkra, az aszályos időjárás miatt a patakmeder száraz volt!)
A Jagasitz vendéglőben történt felfrissülés után egy hihetetlenül veszélyesnek tűnő szerpentinen
felbuszoztunk a Hohe Wand Naturpark háromszög alakú kilátóteraszához, mely építmény több
méterre kilóg a hatalmas szakadék fölé: szó szerint a lábunk alatt terült el a térképszerűen
kirajzolódó táj a rendezett kis falvakkal, zöld mezőkkel, erdőszigetekkel. A tériszonyosok
kivételével, mindenki csodálattal élvezte a látványt!
Befejezve a tervezett programot, rendben és (a határőrségnek is hála) időben, jó hangulatban
érkeztünk haza a - csak 8 km hosszú, de a lépcsők és emelkedők miatt nehezített - túránkról.
Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!
Katona László