Októberi rendes kirándulásunkra a hónap közepén, 14-én került sor. Kis ijedelemmel indult – az
egyébként gyönyörűnek ígérkező - nap, miután buszunk némi késéssel fordult a parkolóba!
Helyünket elfoglalva Nagyigmánd felé indultunk irányba, ahol három útitársunk (sőt! még egy
szépasszony Komáromban is ) felszállt közénk. Az úti cél Pilisszentkereszt volt.
A falu után pár kilométerre a buszról leszállva soroltunk be a Holdvilág-árokhoz vezető
piros kereszttel jelzett turistaútra. Gyönyörűségében is félelmetes, mély és kanyargós
szurdok mentén haladtunk a csörgedező kis patak folyásával szemben. Közben elképzeltük,
hogy (a látott összetorlódott gerendák, fatörzsek, kősziklák alapján) mily erővel és
víz hozammal düböröghet hóolvadáskor és/vagy nagy esők alkalmával a megáradó patak!
Külön élmény volt, hogy fa hidacskák vezették át a csapatot hol a bal, hol pedig a jobb
oldalra. Hangulatos pihenőhelyeken fogyaszthattuk el étkeinket, frissülhettünk fel.
Elérve a Holdvilág-árok zúgóját (ahol sajnos az idei nyárra jellemző aszály miatt nem
volt vízesés!) a kihelyezett vaslétrán – egymást dicséretesen segítve – másztunk föl a
következő szintre. Elhagyva a patakmedret egy kissé húzós emelkedőn lihegtünk fel a
csúcsra.
Innen viszont már kényelmes, vízszinteshez közelítő, árnyas, hangulatos,
avar borította, pihe-puha erdei utakon haladtunk a gerincen. Egy 20 perces pihenő
beiktatása után pár kilométert még letudva fordultunk a hegy lábánál lévő Szentkút irányába.
Bár a lejtő hossza alig volt egy kilométernyi, a viszonylag meredek, köves szakasz
rendesen megdolgoztatta a lábizmainkat! Ráadásul óvatosnak is kellett lennünk a
leereszkedéssel, hiszen bármelyikünk részéről egy „eltaknyolás” akár még nagyobb bajt is
okozhatott volna.
Szerencsésen leérve nagy könnyebbséggel töltöttük meg éppen kiürülő
palackjainkat a friss, jéghideg forrásvízzel. A forrás mögött lévő, hála táblákkal,
égő gyertyákkal megrakott hangulatos erdei kápolna előtt megpihenve érzékeltük a
hely szellemét, éreztük át a Pilis szépségét.
Innen már csak másfél kilométert kellett ereszkednünk a falu központjáig, ahol –
egy helyi cukrászda felkeresését követően – a várakozó buszunkba ülhettünk.
Összegezve elmondhatjuk, hogy pompás időjárás mellett (újólag is köszönet az
idősödő hölgyeknek!), gyönyörű színekkel festett őszi lombokkal díszített, közel
16 kilométeres túránkat sikeresen teljesítettük és a jelzett időnél némileg később
ugyan, de rendben hazaérkeztünk. Külön öröm volt az is, hogy öt újonnan csatlakozó
útitársunk is velünk tartott Reméljük annyira tetszett nekik is ez a (nem éppen legkönnyebb)
túránk, hogy a jövőben már sporttársként tekinthetünk rendszeresen egymásra!
Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!
Katona László