Turisztikai Csoportunk soros kirándulásán, május 20-án pontban nyolckor fordult ki az autóbuszunk a
központi parkolóból Tárkány irányába, ahol kedves útitársainkat felvéve negyvened magunkkal
megkezdtük utazásunkat a magyar tenger felé.
Alsóörs utcáira beérkezve szinte valamennyi kertben nyálcsorgató módon piroslottak már a korai
cseresznyék: kóstolásukat sokért nem adtuk volna! Ez persze csak vágy maradt, de érdekes,
hogy alig 100 km-rel délebbre Bábolnától már mennyire előrébb van a vegetáció! Az autóbuszról
lekászálódva rövid séta után egy érdekes – láthatóan nem mai építésű - épület udvarára
óvakodtunk be. Elsőként a csodálatos panoráma fogott meg minket: a ragyogó tavaszi időben
a zöldesen csillogó Balaton látványában gyönyörködtünk hosszú percekig. A felolvasásból
megtudtuk, hogy a 15/16. században épített késő gótikus elemekkel gazdagon ellátott kisnemesi
udvarházat, az un. Törökházat tekinthettük meg.
Innen felsétálva Alsóörs ófalui részéhez meglepődve láttuk több előkertben a dús és hatalmas
fügefákat, az ágak között csecsemő öklömnyi, szabályos körte alakú - természetesen még éretlen -
gyümölcsökkel. A domb körülbelüli harmadánál az Alsóörsi Református templom támaszkodott a
hegyoldalnak. Betérve egy gyönyörű, ódon, világos, három részre tagolt, puritán istenházát
láthattunk. Középen volt a torony-csarnok a szószékkel és a padsorokkal, jobbra és balra pedig
a később épített karzatok, melyek alsó mennyezetét színes, festett fakazetták borították.
Bár az első (torony nélküli) szentély 1260 körül épült, a korai reformáció idején, már az
1500-as években került a reformátusok tulajdonába, gondozásába a templom – tudtuk meg a
szolgálatot viselő nagytiszteletű lelkész úr fiától, aki a templom történetét ecsetelte.
Kulturális töltekezésünket követően meglehetősen erőteljes kaptatón lihegve haladva
egy tisztáson égbe nyúló felépítményhez, a Somlyó hegyi kilátóhoz érkeztünk. Csodás
rálátást nyertünk magára Alsóörsre, illetve a Balaton keleti medencéjére. Pihegés és
ozsonnázás után hangulatos, árnyas erdei úton megkezdtük a következő kilátó felkeresését!
Kis prücök azért történt, ugyanis nem találva a turista jelzést jobbára körbe-karikába mentünk!
Iránytűt és térképet elővéve, végül kikeveredtünk a „rengetegből”, majd a pompásan felújított -
még Horthy idejében épített – vörös kőből rakott és jobbára nádfedeles Csere-hegyi kilátó és
Gondnok Ház együttesénél gyönyörködtünk újfent a Balaton, sőt! a Bakony panorámájában.
A Köcsi–tó Tanösvényen lesétáltunk a Káptalanfüred határában várakozó járművünkhöz és
Almádiba buszoztunk.
Az erdei többlet kóválygás miatt már nem volt időnk a Szent Jobb kápolna felkeresésére,
de a csapat zöme még olthatatlan vágyat érzett a harmadik kilátó, az Óvári Messzelátó
felkeresésére is, ezzel átlépve a 13. megtett km-t! (én magam – sajnos – nem tudtam velük
tartani, mivel a már fáradt gyermekeket és idősebb női sporttársaimat kellett a
híresen jó fagylaltozónál gardíroznom!)
Utolsó programként, már hazairányban a Zirci Pepe cukrászdában vettük magunkhoz a
luxus kalóriákat! Összegezve egy jó hangulatú kiránduláson vettünk részt - a jelzett
időnél kissé később ugyan, de rendben, probléma nélkül hazaértünk!
Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!
Katona László