A Mérföldkő Turisztikai Csoport Szelek Hava 18-án - a korábban közösen kialakított ütemtervnek
megfelelően – Várpalotát magát és környékét kereste fel. A részt vevő 30 túratárs pontban
10 órakor – modern török gyanánt – a várkapu előtt megjelent! Ostrom nélkül, némi belépti díj
ellenében bebocsájtást is nyertünk.
Az 1300-as évek végén épült impozáns, négy zömök saroktoronnyal ékes várat mára a város már
körbeölelte, érdekes kontrasztot jelentve a rendszerváltás előtt épült emeletes kocka épületek
unalma és a gyönyörűen rendben tartott, több száz éves vár sokat sejtető izgalma között. Az alapos
és részletes idegenvezetést egy animációs kisfilm vezette fel. Ámulattal néztük/hallgattuk a vár
történetét, ahol időrendi sorban játszatták el, rajzolták meg a magyar és a török csapatok
állandó harcait! Itt tudtuk meg azt is, hogy mai nevét a vár a Hódoltság híres törökverő
várkapitányáról, Tuhry Györgyről (Dunántúl Oroszlánja) kapta.
Több kiállítást is megtekinthettünk, melyek közül a magyar katonai egyenruhák témájút találtuk a
legérdekesebbnek: emberközelben (tapinthatóan) gyönyörködhettünk a színes, pitykés, zsinóros,
paszomántos sorkatonai, illetve tiszti gúnyákban.
A várlátogatás után megkezdtük az innen nem túl messze húzódó Várvölgy bejárását. A 11,5 km
hosszúságú túra nagyon kényelmes - szinte emelkedő nélküli - volt. Összesen 14 db – rönk
padokkal/asztalokkal, tornagyakorlatokat is leíró táblákkal ellátott - erdei állomást jártunk be,
többek között Bátorkő várának romjait is megcsodáltuk, sőt, megmásztuk! (Többen azon is
csodálkoztunk, mi indokolta a korabeli építtetők helyszín választását: egy völgy mélyén -
körben magaslatokkal – nem tűnik éppen ideális stratégiai helynek! Nagy valószínűséggel erre
eleink is rájöttek, hiszen ezért kezdték építeni, fejleszteni az innen alig 5 km-re lévő,
mai Thury –várat!)
A tanösvényt bejárva még beültünk egy cukrászdába, ahol ki-ki igénye szerint fagyizott, kávézott,
fröccsözött vagy éppen süteményt ehetett. A tervezett időben, jó hangulatban, kellőképpen
elfáradva, rendben hazaértünk. Visszagondolva, az időjárás is kellemesnek bizonyult - egy kb.
20 perces gyenge záportól eltekintve.
(ezen kirándulásunk volt Bierbauer Magdika váratlan és szomorú halála óta az első, amiben
Ő már nem vehetett részt - dacára annak, hogy az útmutatása mellett még decemberben
összeállított éves kirándulási tervben szerepeltetve ez óhajtott vágya volt! A nap folyamán
több esetben és szeretettel emlékeztünk Rá egy-egy vele kapcsolatos történésen keresztül...)
Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!
Katona László