Vidám hangulatban indultunk el Ács felé, majd az Erdő-csárdánál megpihenve, említést tettünk a
védett növényritkaság, a téltemető élőhelyéről, és arról, hogy e területen a római korban őrtornyok
vigyázták a határt, a középkorban pedig a Katapán nemzetség monostora adott otthont a
Szent Benedek rend regulái szerint élő barátoknak. A monostor romjai 1757-ben még felismerhető
állapotban voltak, helyén ma szivattyútelep áll.Beérve a településre, láthattuk az üdülőövezet jelleget, a takaros hétvégi házakat, melyeket erdei és fekete fenyők vettek körül. Lesétálva a Duna-holtága mentén, már megváltozott a táj jellege. Leértünk a békés arcát mutató Duna homokos, kavicsos partjára, ahol másfél óra teljes kikapcsolódás és pihenés következett. Volt, aki a masszíroztatta a talpát a kavicsos parton, volt aki az „aranymosók” munkáját figyelte, volt, aki természetfigyelésre indult a Szent Pál-szigetre, volt aki csak kavicsokkal kacsázott a vízen, volt aki a közelgő hajót figyelte, vagy a hullámzó folyót. Igazi nyugalmat sugárzott a táj, melyet csak a szúnyogok vérszívása zavarta meg a kikapcsolódást.
Ismét a kétkerekűre váltottunk, mert két túratársunk Kappel Árpádné Anikó és Suhayda András már füstjelzést adott, hogy elkészült a bográcsos marhapörkölt. Sorra következtek a finomnál finomabb ételek, házilag készített szomjoltó italok, és szezongyümölcsök. Igazi piknikező, családi hangulat alakult ki, ami köszönhető a baráti fogadtatásnak.
Visszafelé már az EU jelzésű kerékpárúton haladtunk végig. Bízom abban, hogy felejthetetlen élményben volt része a 24 fő túratársamnak. Emellett igazi horgásztanya, családi programnak is kiváló a kerékpárral is könnyen megközelíthető vidék.