Az idei év utolsó 10 km-es túráját a Bakony Hódos-éri Turistaháznál
kezdtük. A Pápalátó-kői-hegy felé haladva gyönyörű bükkös erdő
lehullott lombja és termése kísérte utunkat. Elsőként a Likas-kő víz
által kialakított járatait csodáltuk meg, többen bebújtak a nagyobb
üregekbe, és felmásztunk a kiemelkedésekre. Visszatérve a kellemes
Rómer Flóris zöld jelzésű túraútra, igyekeztünk megközelíteni a 390
méter magasságban emelkedő Pápalátó–kői–hegyet.
Kissé megpihentünk, és gyönyörködtünk az előttünk kibontakozó tájban,
ahonnan akár Pápáig is el lehet látni. Mi csak Fenyőfő templomtornyát
és házsorait láttuk. A hegycsúcsról leereszkedve a sziklapárkány
réteges szerkezetét, és növényzetét vizsgáltuk meg.
Folytatva túránkat Fenyőfő irányába, már kezdett átváltozni a növényzet,
megjelentek az erdei fenyők, a borókák, és másodvirágzásban láthattuk a
kankalint. Hamarosan beértünk a fenyvesbe, a Rener-keresztnél rövid
ismertetőből megtudhattuk, hogy a fenyőfői fenyves valóban ősfenyves-e?
Több évtizedes viták lezárásaként 1954-ben mint „ősfenyves” került az
országosan védett területek listájára. Kitaibel Pál 1799 júniusában,
baranyai útja során (iter baranyense) járt itt, és feltűnt neki az
őshonosnak tűnő erdeifenyves, s a vele szinte egybeolvadt, a
középhegység szívében megbújó homokpusztagyep. Ő hívta fel a figyelmet
elsőként erre az egyedi társulásra, és javasolta a fenyő telepítését a
homok megkötésére. A Természetvédelmi Terület kis részén, a Stercki
úton, majd a Szépfa-nyiladékon keresztül beértünk Fenyőfőre.
Útközben a beérett kökény termését csemegéztünk, borókabogyót
kóstoltunk, és gyantaillatot lélegeztünk be.
A 130 fős Fenyőfőn betértünk a felújított római katolikus templomba,
ahol megcsodáltuk a fafaragású oltárt, és szép freskókat.
Utolsó programként megálltunk a vinyei büfénél, ahol finom
tönkölybúzából készült lángos és forralt bor mellett a kellemes
melegben felidéztük az év emlékeit.
Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!
Bierbauer Imréné