Turisztikai csoportunk októberi programjaként az ország földtani
értelemben vett legöregebb, gránit alapkőzetű tájegységét járta be a
Velencei-hegységben.
A hegység lepusztult felszínéből előbukkanó gránittömbök ellenálltak
az eróziónak, a köztük lévő hasadékokból a víz és a szél kihordta a
törmeléket és a mállási anyagot. így láthatóvá váltak a legömbölyített
formájú, egymásra tornyosodó, bizarr formájú ingókövek. A helyi
népnyelv a gömbölyded formákat „gyajúzsákok” néven emlegeti.
Túránk első részében a legjellegzetesebb formákat mi is körbejártuk az
1994-ben létesített Gránit tanösvényen és környékén. Megsimogattuk a
Pandúr-követ, a Kocka-követ, a Pogány-követ, majd folytattuk túránkat
a Mészeg-hegységre. Elhaladtunk az 1990-es években épült Don-kanyar
Emlékkápolna mellett, majd felértünk a Katonai Emlékhelyre. Itt
különös élményben és látványban volt részünk, mert a tájegység igazi
arculata itt bontakozott ki. Tárlatvezető segítségével megismertük az
1848-49-es Pákozd – Sukorói csata emlékeit, a XX. századi háborúk
emlékeiből az első világháborús katonai barakk és a második
világháborús eredeti, a Margit-vonal részét képező lövészárok korabeli
módon megjelenített szakaszát jártuk végig. Az 1956-os őszi események
emlékét a forradalom 55. évfordulójára elkészített Emlékpont őrzi.
Megtekintettük a magyar zászlókat, és az aradi vértanúk tiszteletére
készített emlékoszlopokat is. A „Magyarok a békefenntartásban”
interaktív teremben sok érdekeset láttunk a missziós katonai
szolgálatról. Végiggondolva a sikeres és szomorú történelmi
eseményéket, túránkat a Mészeg-hegyen létesített Arborétum
körbejárásával fejeztük be.
A geológiai tanösvény, a tájház, a halászati kiállítás, a botanikai tanösvény őszi
színvilága mindenkit lenyűgözött. A kilátóból a szép napsütésben gyönyörű panoráma
tárult elénk, megmutatta arcát a Velencei-tó és a hegység. Bízom abban, hogy a 31
fő túratársam maradandó élményekkel lett gazdagabb. Legközelebb a Vértes hegységbe
látogatunk.
Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!
Bierbauer Imréné