Túracsoportunk 31 tagjával vágtunk neki a 14 km-es túránknak.
Remek idő, hozzá remek társaság és hangulat társult. A több mint 700
éves Cseszneki várat megkerülve indultunk el a Kő-árok, és Ördög-árok
felfedezésére.
Rómer Flóris 1860-ban ezt írta róla: „Az Ördög-árok, a víz és tán a
földrengések borzasztó remekműve, vihartól felizgatott kőtenger.
Az egész árok medréből háznyi nagyságú sziklák tornyosulnak – itt nem
látsz talpalatnyi földet, minden lépted sziklára esik.”
A zöld jelzésen indultunk el, az időszakosan vízmosta, bükkerdővel
szegélyezett Kő-árokban. A mészköves mederben keveset gyalogoltunk,
de a mellette haladó hegyoldalban kidőlt bükkfák megmászása tette
izgalmassá utunkat.
A sziklák fokozatosan egyre magasabbá váltak, a völgy pedig egyre
sötétebbé és hűvösebbé vált, a remek idő ellenére. A nyirkos levegőt
kedvelő növények megfigyelésére is volt lehetőségünk. Megcsodáltuk a
sziklákat borító vastag moharéteget, a résekben megkapaszkodó
páfrányokat, és a fákon megtelepedő gombákat. Egy-egy kidőlt fatörzsön
óriási hadsereggé szaporodnak ősszel a gombák.
A Kő-hegy tetejéről leérve különös gödrök, mészkőtuskók hívták magukra
a figyelmet. Elérkeztünk a mintegy két kilométer hosszú Ördög-árokhoz.
Az egyre mélyebb és szűkülő völgy fokozatosan igazi szurdokká
változott. Mindenféle függőleges, néhol aláhajló sziklafalat,
töréseket, hasadékbarlangokat, a folyómederben kidőlt fatörzsek,
leszakadt sziklatömbök nehezítették az utunkat.
A túránk egyik legszebb pontja az Ördög-gát, vagy Gizella-átjáró.
A sziklafalak közé fentről leszakadt sziklatömbről a 4-5 méteres
leereszkedést, a cseszneki civil szervezet által beépített acél
kapaszkodók, és lépcsők segítették.
A völgyet határoló sziklafalban csaknem 50 kisebb-nagyobb fülke,
barlang, hasadék bújik meg, közöttük legnagyobb az Ördöglik, a Bakony
legnagyobb barlangja. Hossza 168 méter, mélysége 20 méter.
Lámpa és kötél nélkül nem járható végig, így ennek a barlangnak a
felderítésére senki sem vállalkozott közülünk.
Ötven millió évvel még tenger hullámzott e tájon, benne mészvázas
állatok sokasága élt, mint a nummuliteszek. A Szent László pénzeként
emlegetett hatalmas egysejtű ősmaradvány keresésére nem maradt
időnk.
A kanyargós piros túrajelzésen tértünk vissza a településre, ahol már
elmaradtak a mohával benőtt kőtömbök, helyettük méretes fák lombja alatt
gyalogoltunk összesen öt órán keresztül. Kisebb pihenők közben ifj. Veres
Zoltán és Mészáros Attila ismertetőivel lettünk szellemileg
gazdagabbak.
Minden túratársamnak köszönöm a vidám hangulatot és az érdeklődést,
főleg Katona László „mezítlábas" túratársunknak!
Fotóink a Képek menüpont alatt találhatóak!
Bierbauer Imréné