Az 52 km hosszú Alsó- és Felső-Szigetköz legkeskenyebb szakaszát, az Ásványrárói ágrendszert jártuk végig szépszámú, 32 fős társasággal. A település 1936-ban két falu Ásvány és Ráró egyesítéséből jött létre. A "ráró" név jelentése kerecsensólyom - ez volt a honfoglaló magyarok szent madara - a falu Árpád-kori eredetére utal.
A terület a Szigetközi Tájvédelmi Körzet része, mely a Nagy-Duna és a Mosoni-Duna hullámterét foglalja magába. A Duna szabályozása már a XIX. században már elkezdődött, és napjainkban is tart. Árvízvédelmi töltéseket építettek, és párhuzamművek közé szorították a főmedret. 2012. október 25-én volt húsz éve, hogy a Dunát mintegy 40 km hosszan, a bősi erőműre terelték a szlovák vízépítők.
A párhuzamművek a mellékágakat úgy zárják le, hogy csak magasabb vízálláskor jutott beléjük víz. A mellékágakat lezáró merőleges, vagy párhuzammű-részeket zárásoknak nevezik. A mellékágrendszerek a zárások következtében alakultak ki, melyek behálózzák az egész területet. Mi ezek közül a Gombócosi, és a Pókmacskási zárást - bukógátat csodáltuk meg vezetőnk Ertl Sándor kisérésében. Különböző bukótípusok torlaszelemein nagy sebességgel zúdult le a víz, igazi hullámtáncot jártak a habok. A hallépcsők célja, hogy biztosítsák a halak természetes vándorlását.
Túránk során volt lehetőségünk az árvizekről mesélő füzeket, a gazdag madárvilág egy-két képviselőjét megpillantani, a hódok rágását megfigyelni, és pocokjáratot kémlelni.
Természetesen nem lehetett kihagyni a Szigetköz halaiból készült finom halászlevet, melyet a 15 km-es túra befejeztével fogyasztottunk el a Titán csárdában.
Tervezzük a többi ágrendszer, és tanösvények bejárását és megismerését is.
