Az „Enyészet hava” is kedvezett az utolsó betervezett túránknak. Megtapasztalhattuk a lehullott színes
falevelek avarillatát, megkóstolhattuk az erdőszéli cserjék termésének ízét, és akik ismerik a gombákat,
gyűjthettek az erdő kincseiből.Vértes hazánk egyik legkisebb hegysége, nincsenek meredek kapaszkodókkal elérhető magas csúcsai. A fennsíkszerű tájat kiterjedt erdőségek borítják, melynek peremén várak állnak. Őrzik 1100 éves múltunkat, és jelzik a mai kor embere számára, hogy a történelemben kiemelt szerepet töltöttek be. Elsőként a Zsigmond-kő magaslatáról csodáltuk meg a tájat, majd Mátyás-pihenő, Szarvas-kút jelzéseket követve értünk fel a 417 m magasságban emelkedő Vitány-vá romjaihoz. A Csák nemzetség trencséni ága építtette a XIII-XIV. sz. fordulóján. Dokumentumok 1379-ben írtak róla. Több tulajdonosa volt, többször zálogba adták, többször került török és magyar kézre, végül 1597-ben Pálffy Miklós serege visszafoglalta. Védői felrobbantották, nehogy török kézre jusson, de ezt követően már nem építették ujjá. A várból napjainkra 6–19m magasságban maradtak meg a falak. Elképzeltük a lakótornyokat, a védőárkot, a belső és külső várudvart, de azt nehezen, hogy hogyan hordták fel a vizet, mert nem volt kútja. A kalandvágyók leereszkedtek a vár aljára, majd közösen elindultunk Hás-hegy irányába.
Autóbuszra szállva Várgesztes
településen át közelítettük meg a Gesztesi-várat. A gótikus eredettű, szabályos téglalap alaprajzú vár
1330 körül épült. Utolsó tulajdonosa Esterházy Ferenc volt. Az 1733-ban kiadott engedélye alapján
köveinek egy részét széthordhatták a környék építkezéseihez. Az 1960-éves műemléki feltárásai, és
helyreállítása megmentette a teljes pusztulástól. A megmentés eredményének köszönhető a turistaszálló,
és a tetején kialakított kilátóhely. Innen mi is megcsodáltuk a Vértes erdőségeit.A lemenő Nap sugarától átmelegedve, az ősz színeinek látványával, és a gombagyűjtők tele kosarának emlékével tértünk haza.
Köszönöm a 20 főnek a kellemes 12 km-es túra megtételét, és a jó hangulatát!